Egy ősi színdarabban, aminek a címe Madarak, elhangzik egy történet,
Egy mese az idők kezdetéről,
Abból az időből, amikor még nem létezett föld.
Csak levegő és madarak mindenütt.A gond az volt, hogy nem tudtak hol leszállni,
Mivel még nem létezett föld.
Tehát csak köröztek körbe-körbe,
Mert ez még a világ kezdete előtt történt.És a zaj fülsiketítő volt. Énekes madarak mindenütt.
Milliárdnyi, milliárdnyi és milliárdnyi madár.Az egyik madár, egy pacsirta, elvesztette az apját.
Ez még nagyobb gondot okozott, hiszen mit kezdhettek a testtel?
Nem temethették el, mert még nem létezett föld.Végül a pacsirta megtalálta a megoldást.
Úgy döntött, a saját fejébe temeti el az apját.
Így született meg az emlékezet,
Mert addig senki nem emlékezett semmire.
Mind csak körbe-körbe röpködtek,
Folytonos, hatalmas körökben.
2011. január 27., csütörtök
Laurie Anderson madarai
Sikerült meghallgatnom Laurie Anderson új lemezét tavalyról, ami a Homeland címet kapta, és az egyik szám egyszerűen letaglózott, bár nem első, hanem második hallásra. Hipnotikus zenéjéhez ugyanis döbbenetes szöveg társul Anderson lecsupaszított, mesélős előadásmódjában. Amire hivatkozik, az természetesen Arisztophanész Madarakja, ám ő azért a maga módján csavart rajta. Alább megpróbálom magyarul visszaadni a dalszöveget, és meghallgatható a – szerintem – gyönyörű szám is. (Rímeket kéretik nem keresni, az eredeti szöveg is ilyen.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Köszi :)
VálaszTörlésA madarak emlékezete
VálaszTörlésEgy régi darabból a sztori
Még semmi nincs, csak a madarak,
Éppen csak kezdődik a History ,
Nem Van a föld se az ég alatt.
Ha nincsen Föld, nincs hol leszállni,
Repül körbe-körbe sok madár,
Formálódik már a Valami,
Az éhes űr az Időre vár.
Fütyül, károg, kurrog, csivitel,
Ha lenne már fül, hát széthasad ,
Mind a maga módján énekel,
Milliárd állat az ég alatt.
--- -
Elhullott egy pacsirta apja,
Temetni kéne, de nincs mibe,
Ha volt már, kihunyt fényes Napja ,
Búsult a pacsirta-csibe.
Vinné az öreget a Nemlét,
De nem engedte el a fia,
Így ő lett a legelső Emlék,
És véget ért az Amnézia.
Költő Kálmán
Ez igazán szép volt. Ismétlem, én nem törekedtem rímelésre, mivel az eredeti is a legszabadabb szabadvers.
VálaszTörlésJavaslom Költő Kálmán azonnali forró aranyba öntését az utókor épülésére.
Nem rossz ez a verses fordítás, de valahogy úgy érzem, hogy a szabadvers közelebb áll ahhoz, amilyennek Laurie szánta. Ő amúgy sem arról híres, hogy követne bármilyen konvenciót, akár szóban, akár a zenében.
VálaszTörlés