Ki vagyok én?

Évtizedek óta közszájon forog már az a vélemény, miszerint Kuczka Péter volt a magyar SF atyja. Nemrégiben részt vettem egy közönségtalálkozón Sárdi Margittal, ahol a házigazda-moderátorok őt a magyar SF anyjának nevezték. Ez piszkálni kezdett, hogy vajon hogy is aposztrofálnám ebben a tekintetben saját magamat.

Szerintem a magyar SF családfáján én lennék az az alapvetően jóindulatú, de különc nagybácsi, aki jó úttörő módjára aholtudsegít, sokan mégis megmosolyogják a háta mögött. Ez most nem panasz volt, csak helyzetértékelés.

Dicsekvés

Alig látszom ki a munkából, de azért erre mégse mondhattam nemet. Hétvégén megkeresett John Clute és David Langford, hogy lenne-e kedvem részt venni a világhírű Encyclopedia of Science Fiction új változatának szerkesztésében. Természetesen a magyar vonatkozású szócikkekről lenne csak szó, de akkor is! Ha belegondolok, hogy az első kiadás két spirálozott fénymásolat-kötetben van meg (az eredetit még Kuczka Pétertől kaptam kölcsön 1991 táján), a másodikra pedig úgy tettem szert, hogy szintén Kuczka Péter a neki küldött tiszteletpéldányokból ajánlott föl egyet... Az első változat, amire konkrétan saját pénzt költöttem, a Grolier-féle CD-ROM volt. Mindet őrzöm és használom azóta is, most pedig végre készül egy új kiadás, ami csak az interneten lesz elérhető, egyfajta többé-kevésbé zárt körű wikipédiaként, vagyis bárki számára olvashatóan (esetleg előfizetéses konstrukcióban), de csak kevesek számára írhatóan. Hát ebbe a csapatba kerültem én most bele.

Személyi kultusz

A régi Galaktika 58. számát olvasom, hogy retrónak valót keressek benne. Eljutottam Czesław Chruszczewski „Boldogok szigete” című novellájáig, és mit látok?

A tudósok munkáját Kuczka Péter professzor irányítja.

A lengyel szerző biztos nem véletlenül adta ezt a nevet egyik főszereplőjének. Semmi kétség, ismerték egymást, hiszen Chruszczewski csaknem egy teljes Galaktika-számban (18.) mutathatta be elbeszéléseit 1976-ban, egy évvel később pedig A kozmosz tüneménye című regénye is megjelent magyarul a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban. És úgy rémlik, a szerző járt is Magyarországon a '80-as évek elején.

Lehet, hogy túlspilázom a dolgot, de nekem ez kicsit fura. És most nem a szerzőt kritizálom, hiszen neki jó viccnek tűnhetett a dolog, ráadásul örült, hogy a nemzetközi legénységhez eszébe jutott egy „egzotikus” magyar név is. Én a szerkesztő érvelését kérdőjelezem meg, amikor beválogatta ezt az írást az antológiájába. Az ő részéről szerintem ez már nem vicc volt, hanem inkább öntömjénezés.

Ami azt illeti, írtak már bele engem is novellába, de mindeddig sikerült ellenállnom a kísértésnek, hogy megjelentessek ilyesmit. Kíváncsi lennék, másnak mi a véleménye erről...