Folyamatosan olvasom újra a régi Galaktikákat, hogy novellákat válogassak a retro-rovatunkhoz, és most, hogy elértem a 65. (1986/2.) számhoz, találtam egy érdekes szerkesztői üzenetet, ami remekül illusztrálja, hogy a történelem kis léptékekben is látványosan ismétli önmagát.
„Sok levélírónk [...] arról értesített bennünket, hogy nem tetszik nekik az új Galaktika formátuma, papírja, tördelése, illusztrációi stb. stb. [...] Reméljük, hogy tiltakozó olvasóink néhány szám után ugyanúgy megszeretik a mostani formát, mint annak idején a régit, amely ellen szintén akadtak opponensek. Egy korszak lezárult, új kezdődött. A hagyományokat mi is tiszteljük, de nem vagyunk konzervatívak. A régi Galaktika értékeihez új értékeket akarunk tenni, s reméljük, sikerül.”
Vicces, hogy 18 évvel később ugyanezeket a csatákat kellett megvívnunk nekünk is. (És mi lesz, ha eljutok az első fekete számokhoz? Ott is találok majd egy hasonló üzenetet? Tudom, tudom, akkor már rég ott dolgoztam, emlékezhetnék, de sajnos semmi ilyesmi nem jut eszembe.)
