Riasztó tény, hogy utoljára 1999-ben jelent meg új regényfordításom (Clarke 3001-e). Pedig fordítani imádok, és van is több olyan szerző, akinek magyarra ültetése igazán élvezet. Csak hát az idő... Regényt fordítani ugyanis hosszadalmas folyamat, rá kell hangolódni a szerzőre, sőt olykor külön-külön a szereplőkre, hogy minél hitelesebben adhassam vissza az eredeti szöveget.
Ezzel együtt lelkesen vetettem bele magam tavaly a feladatba, hogy Clarke és Baxter közös Időodisszeia-sorozatának befejező kötetét magyarítsam. Jelenlegi feladatkörömben, a Galaktika és a Metropolis Media irodalmi szerkesztőjeként azonban rá kellett döbbennem: egyéb munkáim mellett csak csigalassúsággal vagyok képes haladni. Pedig beleástam magam a szöveg mélyébe, olyan szinten, hogy nem átallottam már két hibát is jelezni Stephen Baxter felé, ami sajnálatos módon benne maradt a megjelent könyvben.
Egyszóval vérzik a szívem, de ma megszületett a döntésem: átadom a munka oroszlánrészét egy fiatal, tetterős kollégának, aki remélhetőleg megeszi az egészet reggelire, és nekem már csak a szerkesztés és a korrektúra kényelme marad.
Amennyiben jut rá időm a regényírás mellett.
