Az első idei könyvek

Szokatlanul élénken indult az év, már januárban több kiadó újdonságokkal jelentkezett a fantasztikus irodalom terén. Volt vámpírkönyv (P. C. és Kristin Cast: A kiválasztott) és annak paródiája (Stephfordy Mayo: New Mona), szépirodalmi posztapokaliptikus SF (Cormac McCarthy: Az út), vérbeli klasszikus (Rudyard Kipling: Kívánságok Háza), transzcendens űropera (Jean-Claude Dunyach–Ayerdhal: Haldokló csillagok), valamint két régiség újramelegítve (Robert Merle: Védett férfiak; Leslie L. Lawrence: A vérfarkas visszatér).

Ha ez így megy tovább, idén már megint belefulladunk a kiadványokba (válság ide vagy oda). Annak idején 1990 után drasztikusan megugrott az egy évre eső fantasztikus könyvek száma (kb. 100-ról 150-re, majd még följebb). '98-ban haladta meg először a 250-et. E körül mozgott aztán évekig, mígnem 2008-ban egyszerre kis híján 300-ig szökött. Tavaly a válság mit sem csökkentett a kiadói kedven (a vásárlói persze egészen más tészta), és ahogy az idei, máskor csendes hónapnak számító januárt elnézem, a 2010-es évben sem maradnak olvasnivaló nélkül a fantasztikum szerelmesei. Hogy vásárló lesz-e elég, és a kiadók mindegyike megéri-e az év végét...? (Ide lezárásként három pont és egy kérdőjel kívánkozik.)

Máglya kontra mágia

Már megint Szósz?!:)-t néztem. Jól van, elismerem, ez függőség, az ismétlés ismétlésén vigyorogtam nagyokat... És akkor egyszerre beütött: a műsorvezetőnő a mágiáról kezdett beszélni, de nagyon furcsán ejtette a szót. Inkább hasonlított máglyára. Eszembe jutott, hogy nem is először hallom így, szinkronokban és tévéműsorokban egyre gyakrabban fordul elő. Tudtára adatik minden közszereplőnek és szinkronszínésznek: A KÉT SZÓ NEM CSERESZABATOS!
Aki még egyszer megpróbálkozik ezzel a szómáglyával, azt mágiára vetem érte. HŰ, DE DÜHÖS VAGYOK!!!
Jelzem, átkapcsoltam.

Egy pálya elkezdődik, egy másik véget ér

Két decemberi hírre szeretnék reagálni egy-egy videóval. Az első hír az volt, hogy egy uruguayi fiatalember, bizonyos Federico Alvarez Ataque de Panico (Pánikroham) címmel készített egy kb. 5 perces SF rövidfilmet idegenek támadásáról Montevideo ellen. A produkció nagyjából 300 dollárba került, de a látványvilágán ez nem látszik. Elképesztő, mire képes a mai filmes technika, ha megfelelő mértékű lelkesedéssel párosul.

És ennek a lelkesedésnek meg is lett a gyümölcse. Először is több mint kétmillió néző a YouTube-on, majd nem sokkal később Sam Raimi, a Gonosz halott- és Pókember-filmek rendezője 30 millió dolláros szerződést ajánlott fel Alvareznek egy hollywoodi produkció elkészítésére. Erre az emberre még érdemes lesz odafigyelni!

A második hír sokkal szomorúbb: túl korán, alig 63 évesen elhunyt Dan O'Bannon, színész, rendező, de legfőképp forgatókönyvíró, akinek többek közt A nyolcadik utas: a Halált, a Kék villámot és Az Emlékmást köszönhetjük. Íme egy rövid klip első filmjéből, a John Carpenterrel közösen készített Sötét Csillagból, mely bizonyítja, hogy színészként is remekül helytállt, ha kellett:

Nyugodjon békében! Filmjei pedig, újranézve, ne hagyjanak minket nyugodni továbbra sem!