Nooormális?

Tóth László Pál Félelmünknek végre vége című (kb. saját finanszírozású) kötetének fülszövegét olvastam épp a neten, és az utolsó mondat szíven ütött:

"Ha Orwell állatmesét írt volna, ez a könyv lenne az eredmény."

Ööö, nem, ha Orwell állatmesét írt volna, az Állatfarm lenne az eredmény. Várjunk csak! Hiszen az létezik! Méghozzá 1945 óta. És minden fontosabb nyelvre lefordították már, így magyarul is évtizedek óta hozzáférhető. Sőt, az Európa Diákkönyvtár sorozatában is megjelent, amiből arra lehet következtetni, hogy valamilyen szinten részét képezi az irodalmi tananyagnak. És akkor a filmadaptációkról még nem is szóltam, amikkel szintén találkozhatott a hazai érdeklődő.

Persze egy írónak sem kell mindent tudnia, de a tudatlanságát legalább ne reklámozza!

Ünnep utáni kijózanítós találós

Cnerefföld közismertebb neve.
Ez az az ország, ahová legfeljebb ajánlólevéllel lehet bejutni.
Megfejtés (ha mástól addig nem érkezik) hamarosan a megjegyzésekben.

Ki? Találós!

A törtszámok istenét imádó szerzetesrend kolostorának vezetője. Ki ő?
(A megfejtés kijelölés után válik láthatóvá, alant.)









A perjel.

Perverz közszolgálat

Ma valami nagyon beteg dolgot találtam a Duna TV műsorában. És még van képük ezt HD-ben is adni! A japán televíziók, gondolom, már versengenek a jogokért. :)

Nesze neked, találós!

Miért nem célszerű a teli bödönt az ágy mellett tartani?
(Válasz alant. Tessék kijelölni!)











Mert az ember felkeléskor könnyen fél lábbal a zsírban találhatja magát.

Találós a síron túlról is visszatér

Mivel a szokásos munkatorlódás mellett holmi betegségek is emészteni kezdték az időmet, azon vettem észre magam, hogy két hónap telt már el az utolsó bejegyzés óta. Pedig lett volna miről írni bőven. Úgyhogy megpróbálom mielőbb felvenni a fonalat, és addig is itt egy találós, hogy bosszantsam az erre tévedőket. Sőt most meg sem írom a megfejtést, lehet tippelni a kommentekben.

Tehát: kit reklámoz az alábbi hirdetés?

A megfejtők közt értékes tapasztalatokat sorsolunk ki.

Ugorjunk!

Egyik nap mentem a kocsival, a dugóban sorstársak tucatjai araszoltak, de egyszer csak szemem elé került valami egészen más: egy furgon nyitott oldalajtóval ment a szomszéd sávban. Hátulján a feliratot elolvasva lelki szemeim előtt megjelentek a sisakos-hátizsákos emberek, amint libasorban kivetik magukat azon az oldalajtón. Ilyenkor választások után úgyis alacsonyan szállnak az ejtőernyősök...
(Fotó báj telefon.)

Karambol(a)

Fiam a hétvégén megkérdezte, mi az a csillaggyümölcs. Egy darabig próbáltam magyarázni neki, de mivel magam is csak egyszer-kétszer kóstoltam, nem volt túl sok emlékem. Aztán eszembe jutott, hogy segítségül hívom az internetet. Meg is kaptam minden kérdésünkre a szakszerű válaszokat, és még többet is. Kiderült például, hogy a csillaggyümölcs (vagy karambola) rokonságába tartozik egy nem kevésbé egzotikus gyümölcs, amit bilimbinek hívnak.

Na, ettől beindult az agyam. Mert ha mondjuk a növényeknél elkülönülve léteznének az ivarok, akkor beszélhetnénk nőstény-bilimbiről és... hím-bilimbiről. Aha, úgy van...

Találós visszavág

Hogy hívják a rokonszenves virtuális gyógyszerészt?
(A válasz lejjebb, kijelölés után válik láthatóvá.)

Szimpatikus.

Megint találós

Mivel működik a gólem?
(A válasz lejjebb, kijelölés után válik láthatóvá.)

Üzemagyaggal.

Borús időben jól jön egy kis vidámság

Az elmúlt napok időjárása nem sok vidámságra adott okot. Ez lassan megváltozni látszik, de nem árt addig is kicsit dobni a hangulaton. Stílszerűen egy kis időjárásjelentéssel (a német RTL műsorából):

Szték tartármártással

Egy kommentben korábban említettem már, hogy újabb öngyilkos vállalkozásként Stephfordy Mayo New Mona című Alkonyat-paródiáját olvasom. Abban akadtam a következő gyönyörűségre: a fordító szerint a vámpírok a gimi ebédlőjében sztéket esznek tartármártással. Egy darabig nem kapcsoltam, de aztán ráébredtem, hogy szerencsétlen szép nagy bakot lőtt, ugyanis alighanem a „steak tartare”-t magyarította így, ami valójában nem más, mint a tatárbifsztek. Ezt behelyettesítve valamivel több értelmet nyert a jelenet.

Elmondom még egyszer, lassan, hátha az illető idetéved egyszer:

steak tartare = tatárbifsztek

Ente, baba, ente

Most olvastam, hogy a svédek a büntetésvégrehajtás radikális reformjára készülnek: az elítéltek ezentúl büntetésüket torrenten tölthetik le.

Kínrím

Az ember gyermeke vasárnap este Szörny Rt.-t akar nézni:

Ma jöhet Sullivan,
de holnap suli van!

Minek nevezzelek?

Tele van a hócipőm a sznobosan angoloskodó tévébemondóktól meg más hasonszőrűektől, akik a hasukra ütve találják ki, hogy kell kiejteni az idegen neveket, és aztán még széles körben terjesztik is hülyeségüket. Én most elsősorban az angol nyelvterületen csapnék szét, de azért nyilván máshonnan is lehetne példákat sorolni.

Az első számú kedvencem ezen a téren a Stephen (lásd: Stephen King), amit előszeretettel ejtenek „Sztefen”-nek, hogy miért, nem tudom. A helyes kiejtés természetesen ugyanaz, mint a Stevené, vagyis „Sztíven”. Aki nem hiszi, járjon utána: javaslom konzultációra a Merriam-Webster online szótárát, ahol meghallgatható a hivatalos verzió.

Másik két fájintos példa a Geoffrey (lásd: Geoffrey Chaucer) és az Ian (lásd: Ian az Élet). Előbbi magyar változata a „Dzsofri” (muhaha, jó, hogy nem Gofri), illetve a hihetetlenül nyakatekert „Ájen”. Jesszusom! Na szóval, a hivatalos verziók ezekhez is meghallgathatók itt és itt (természetesen „Dzsefri”, illetve „Ijen”). Az elsőnél elnézést kérek, mert az MWO-n egy történelmi személy teljes nevét végig kell hallgatni, a második meg egyáltalán meg sem volt nekik, úgyhogy egy másik kiejtős honlapot linkeltem be.

Jó tanulást! (Ki fogom kérdezni!)

Gondolat

Ma megint rájöttem egy nagy igazságra:

Ahogy a pékmesterség nem kenyerem és a bútorkészítés sem az én asztalom, tartok tőle, hogy a varráshoz sem lenne cérnám.

(Egy lyukadófélben lévő pulóver apropóján.)

Máglya kontra mágia

Már megint Szósz?!:)-t néztem. Jól van, elismerem, ez függőség, az ismétlés ismétlésén vigyorogtam nagyokat... És akkor egyszerre beütött: a műsorvezetőnő a mágiáról kezdett beszélni, de nagyon furcsán ejtette a szót. Inkább hasonlított máglyára. Eszembe jutott, hogy nem is először hallom így, szinkronokban és tévéműsorokban egyre gyakrabban fordul elő. Tudtára adatik minden közszereplőnek és szinkronszínésznek: A KÉT SZÓ NEM CSERESZABATOS!
Aki még egyszer megpróbálkozik ezzel a szómáglyával, azt mágiára vetem érte. HŰ, DE DÜHÖS VAGYOK!!!
Jelzem, átkapcsoltam.

Újabb találós

Hogy hívják a japánok újonnan kifejlesztett, szilícium alapú miniatűr terepjáróját?
(A válasz lejjebb, kijelölés után válik láthatóvá.)

Mikrodzsip.

Nem a méret a lényeg

Nem tudom, más hogy van vele, de nekem, amikor megláttam ezt a könyvcímet:

lelki szemeim előtt megjelent egy óriás, amint mértéktelenül szerény teljesítményével épp magát az aktust öli meg. És a könyv szerint ilyen gigászokból több is létezett. Vagy akár ma is köztünk járnak?

Egy róka nem megy el dolgavégezetlen

Örömmel láttam, hogy a Móra kb. 25 ezredszer is kiadta idén Fekete István örökbecsű művét, a Vukot. Amin azonban kifejezetten jót mulattam, az a forradalmian új borítóterv volt. Én egy másodperc alatt levettem, mi történik a képen. Vajon a tervezőnek nem volt egyértelmű, hogy a rőt bundájú főhős éppen kábelt fektet a havas réten? Pedig jól látható, hogy a koma enyhén neheztelő pillantást vet a fotósra: „Legalább ilyenkor békén hagyhatnál.”

Zseniális húzás amúgy: gonzo-borítót minden gyerekkönyvre! Lehet ötleteket adni továbbiakhoz! Például Bogáncs, amint egy másik puli hátsóját szaglássza! Vagy Kele, amint egy egészségesen zöld béka belsőségei között matat! Esetleg az Őszi vásár egy lomtalanításos címlappal!