Kálvária

Hát, ez a nap... nem volt semmi. Pedig olyan jól elterveztünk mindent! Kolosszeum, Vatikán, Trevi-kút...

Aztán kezdődött a reggel azzal, hogy megtudtuk, Jun kolléga rosszul olvasott egy e-mailt, így a szálloda az eddig hitt árnak a duplájába került. Amikor egy szerény bevásárlással vigasztalódtunk volna, egyszer csak megcsörrent a fent említett személy telefonja, amit hosszú, angol nyelvű társalgás követett. Kiderült, hogy a légitársaság törölte az esti járatunkat, és hirtelenjében úgy döntöttek, helyet szorítanak nekünk egy sokkal korábbin. Természetesen felborult a napirendünk. Vatikán törölve, marad a Forum Romanum és a Kolosszeum. Ezek is inkább csak kívülről, az anyagi források hiányában. Utána pedig irány a reptér!

Amikor kiértünk, szerettünk volna becsekkolni, de az automata nem engedte, a pultnál ülő hölgy meg közölte, hogy valójában nincs is helyünk, csupán várakozólistán vagyunk, és majd meglátják, mi lesz. Kezdtünk bepöccenni, és a lincshangulat tovább fokozódott, amikor azzal az ajánlattal álltak elő, hogy egyvalakit hagyjunk hátra, mert hárman mégis fölférnénk a délutáni gépre. A legkritikusabb pillanatban aztán egyszerre mégis előkerült egy esti járat (majdnem ugyanakkor, mint az eredeti), de így már persze se kedvünk, se pénzünk nem volt visszamenni városnézni.

A sorsunk akkor fordult jobbra, amikor a meg nem nevezendő légitársaság némi morcolánkodás után tisztességes kompenzációt ajánlott fel.