Fiuggi

Ma hajnali fél ötkor keltem volna, ha jut időm egyáltalán lefeküdni. Ötre ugyanis jött értem a reptéri minibusz, hogy elindítson utamon az idei Eurocon felé.

A repülő egykettőre megérkezett Rómába. Útközben dolgoztam kicsit, meg beszélgettem a többiekkel, akik szintén ellátogattak Magyarországról a rendezvényre (Kasza Magdi, Szélesi Sándor, Miyazaki Jun).

Fiumicino repülőterén a helyi szervezők fogadtak minket, valamint egy meglepetés a büfében: egy szendvics, amit Attilának hívtak! Pontosabban „Attila, az ellenállhatatlan”-nak. Természetesen én sem állhattam ellen neki, legott befaltam egyet. Be kell vallanom, druszám nem hozott szégyent a nevére. Jó csípős, szalámis-sajtos melegszendvics volt (közös kép is készült rólunk, ha előkerül, fölteszem).

Megvártunk még néhány illusztrisabb vendéget, Szergej Lukjanyenko, Geoffrey Landis és Mary Turzillo írókat, azután a repülőúttal vetekedő hosszúságú busztúrára indultunk az Eurocon idei helyszíne, Fiuggi felé.

Ez az álmos, hegyi fürdővároska lehet, hogy főszezonban tömve van turistákkal, most azonban élő embert alig látni, az egyedüli aktivitást az SF-találkozó jelenti. A boltok, éttermek túlnyomó többsége zárva, hűvös van, de legalább süt a nap – ellentétben az otthoni hózáporral hajnalban.

Egyelőre nincsenek túl sokan, a többség biztosan csak péntek este-szombat reggel érkezik, élményekben azonban így sincs hiány. A vér megfagyott például az ereimben, amikor a rendezvényhelyszín recepciójánál a kulcsátvételt intéztem, és egyszer csak mennydörgő hang töltötte be a hátam mögött a termet: „Attila!” Egy medvetermetű régi olasz ismerősöm csapott le rám, és úgy megszorongatott, hogy majd kileheltem a lelkemet.

A megnyitóünnepség előtt-alatt-után sikerült beszélnem a belga Frank Roger-val, Lukjanyenkóval – aki valamivel mintha már jobban beszélne angolul –, a brit Ian Watsonnal és az olasz Roberto Quagliával. A szervezők estére nagy traktát ígértek, lélekben most éppen arra készülök. Szerencsére sikerült felfedezni egy fitnesztermet mindenféle remek zsírégető gépekkel, úgyhogy remélhetőleg hazafelé még nem kell új nadrágot vennem.

Ha minden jól alakul, holnap innen folytatom.