Olvasnivaló kerestetik

Holnap reggel utazom, de még mindig nem sikerült eldöntenem, mit vigyek magammal olvasni. Rémes ez a dilemma! Persze a notebookom tele van kéziratokkal, meg úgyis tudom, hogy sok időm nem lesz az olvasásra, de azért mégis...

Nézzük, mik a jelöltek: kíváncsiságból belekezdtem egy Nora Roberts-könyvbe (nem volt röhögni!), mert a fülszöveg a romantika mellé időutazást ígért – a cím Egyszer volt... Hát, elég hátborzongató élmény egyszerű tőmondatokkal, forró vágyakkal és olyan futurisztikus izékkel, mint a praktikusan NŰF-nek rövidített Nemzetközi Űrflotta. Aztán benne vagyok szügyig (az a fránya kíváncsiság megint!) Katherine Kurtz Deryni Rising című fantasyjében, ami egy jókora ciklus első darabja, de engem eddig valahogy nem tudott megragadni. Az a fajta fantasy, ami, ha az ember olvasta már a Gyűrűk Urát, csak a „futottak még” kategóriába fér bele, és abba is csupán némi zavart szemlesütés árán. Vagy vigyem Vergilius összes műveit? No, ez aztán végképp nem úti olvasmány. Sanszos még két antológia, Az elmúlt év legjobb misztikus és bűnügyi meséi, ami hihetetlen rondasága, valamint a fordító és a szerkesztő inkompetenciája miatt akár egy külön bejegyzést is megérdemelne – de ennek túlságosan a végén járok –, no meg az Özönvíz után, ami a második világháború utáni nyugatnémet irodalom egy fontos szeletét mutatja be versekkel, novellákkal, regényrészletekkel – ez meg marha depis.

Vagy vigyem el a kocsiban őrizgetett Mr. Monk-regényt? Ezt már jó egy éve olvasom, de mivel a kesztyűtartóban van folyamatosan „végszükség esetére”, kb. kéthavonta haladok egy fejezetet. Remek a humora, mint az alapjául szolgáló tévésorozatnak, de itt is a fordítás során halt szörnyet a szöveg: a kilószámra mért lejterjakabok és az amerikai mindennapok totális nem-ismerete megkeserítik az ember szájízét.