Ja, szóval Eurocon, Stockholm, szombat délután. Kezdett aggasztóvá válni a pénzhiányom, úgyhogy nekiálltam kideríteni, miért nem tudom használni a kártyámat, ami régebben már teljesen bevethetőnek bizonyult külföldön. Miközben kitartóan dolgoztam mobilszámlám meghatványozásán, észrevettem, hogy egy lány furcsán méreget. Megnyugodva konstatáltam, hogy még mindig jóképű fiú vagyok, de amikor befejeztem a telefonálást, ez a lány odajött hozzám. Egy lopott pillantás a kitűzőjére elárulta, hogy az egzotikus Oris névre hallgat.
Aztán megszólalt. Magyarul. Kiderült, hogy igazából Orsi, és a skandináv, de főleg a finn és svéd SF iránti mániája vezérelte Stockholmba. Beszélgettünk sokat, aztán benéztünk egy ünneplésre, ahol a horvátok, oroszok, ukránok és angolok egymással versengve próbáltak minket (meg mindenki mást) az asztal alá itatni.
Ennek megfelelően vasárnap fájt a felkelés, de végül csak útnak eredtem. Mivel az egész hétvégém annak jegyében telt, hogy többet tudjak meg a helyi fantasztikus irodalomról, ismét próbát tettem egy előadással ebben a témában, ám mint a korábbiak, ez sem szolgált érdemleges információval. A fura az egészben az, hogy hiába mentem el Stockholmig, a legtöbb hasznos infót egy magyar lánytól kaptam.
A nap további része a kapcsolatépítésről szólt. Beültem pár programra, beszélgettem finnekkel, svédekkel, románokkal, szlovákokkal, csehekkel, este pedig sor került a Dead Dog Partyra is, az efféle események hagyományos búcsúztató ivászatára – egy helyi belga sörözőben.
Elbizakodottan és jó hangulatban indultam haza, bár az eső ismét rákezdte. A metrókon még minden rendben ment, aztán fölpattantam az első ismerős buszra – mint utólag kiderült, rossz irányba. Mire észbe kaptam, már az autópályán robogott velem, úgyhogy amint tudtam, leszálltam. Visszafelé azonban semmi jót nem ígért a menetrend, órákig vacoghattam volna a megállóban, hát elindultam haza gyalog, hegyen-völgyön át, a szakadó esőben.
Senkinek nem kívánom ezt az élményt. A szállodában már csak elnézően mosolyogtak, amikor éjjel egy körül betámolyogtam bőrig ázva. Nyilván elkönyvelték, hogy ez valami hobbi nálam.
A hétfő sokkal kellemesebb volt, Orsi, aki korábban élt már itt, megmutatta nekem Stockholm látványosságait. Lejártuk a lábunkat, néha futottunk az eső elől, de időnként azért a nap is kisütött. Este elváltunk, ő ment a dolgára (bevonatozni Svédországot és Norvégiát), én meg hullafáradtan bezuhantam az ágyba.
Kedden már csak vásároltam, aztán összecsomagoltam, és megpróbáltam valamennyit dolgozni a pályaudvaron meg a reptéren, végül gyorsan elrepült a repülőút is Pék Zoli és kedves barátnője társaságában. Itthon pedig várt rám a mókuskerék, egy újabb Galaktika-leadással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése