Abszurdum!

Nemrég átrágtam magam egy gyűjteményes Alfred Jarry-köteten, ami a szerző különbejáratú Hököm-színházának, az Übü-drámáknak teljes repertoárját kötötte csokorba, megtoldva Jarry színházi témájú cikkeivel. Noha kora ifjúkorom óta érthetetlen rokonszenvvel viseltetek az abszurd iránt, be kell vallanom, ez a kötet nem ejtett rabul. Az Übük társadalmi szatírája – a később belemagyarázott komoly, sőt komor értelmezéseket lefejtve – nekem túl infantilis volt, mégis teljességgel humortalan. Ezeket a darabokat valószínűleg színházi előadásként lehet igazán élvezni, amikor a színészek „felöltöztetik” a szöveget, melyben ott rejlik akár egy fergeteges burleszk lehetősége is. Szárazon olvasva a sorokat azonban hamar legyűrt a motívumok ismétlődésének egyhangúsága, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy az alapszövegnél sokkal nagyobb érdeklődéssel olvasom a bőséggel adagolt jegyzeteket és kísérő írásokat. Ezek éppúgy meséltek Jarry életéről, mint a darabok keletkezésének körülményeiről és a 20. század fordulójának színházi világáról.

És ha már szóba került a motívumok ismétlődése, eszembe jutott egy nagy kedvencem, a szintén abszurd Stílusgyakorlatok, Raymond Queneau-tól. Ebben már maga a szöveg is szikrázik az ötletességtől – igaz, nem is drámának készült eredetileg, csak később dramatizálták, hogy kiváló színészek még több rétegét keltsék életre. Jarry és Queneau között további kapcsolódási pont, hogy utóbbi 1950-ben tagja lett a Patafizikai Társaságnak. A patafizika fogalmát Jarry alkotta meg még 1893-ban.

Ha pedig szóba kerültek a stílusgyakorlatok, még májusban színházban voltam, megnéztem Balázs Ágnes Ephraim Kishon (Kishont Ferenc) írásaiból adaptált, az abszurd határát súroló darabját, a kétszereplős CSakAzértisJátékot. Kálloy Molnár Péter és Gáspár András játéka ugyanazt az önfeledt, improvizatív, mégis összeszedett komédiázást valósította meg a színpadon, amit annak idején Bán János, Dörner György és Gáspár Sándor a Queneau-darabban. És hogy visszacsatoljak a kiindulóponthoz, hasonlóan minimalista színházképet valósít meg a CSAJ, mint amilyet bő száz évvel korábban Alfred Jarry megálmodott.

Jarry Übü királyát a Maladype Színház játssza, Queneau Stílusgyakorlatokját a Komédium, Balázs CSakAzértisJátékát pedig a Budapesti Kamaraszínház Ericsson Stúdiója.