2011. november 5., szombat

Lerántatlan lepel

A második világháborús francia ellenállás magyar hőse visszalátogat régi kalandjai színhelyére, majd értelmiségi naivsága okán politikai és alvilági játszmák dróton rángatott bábjává válik. Közben olyan emberekbe botlik bele, mint Pablo Picasso, Marc Chagall, Gore Vidal, Alberto Moravia vagy Lengyel Menyhért.
Ungvári Tamás determinista kalandregénye új borítóján ugyan a „misztikus” jelzőt kapta, ez azonban csak az olvasó megtévesztésére szolgál, valamint az aktuális trendek meglovagolására. Amit az ember ehelyett kap, szerencsére az se kevés, egy letagadhatatlanul magyar művész-krimi, amelyben Krisztus állítólagos szemfedője csupán az angolszász irodalomban McGuffinnak nevezett eszköz szerepét játssza, az események katalizátoráét, amiről végső soron semmi újdonság nem derül ki, mindössze valódi és látszatérdekek célpontjaként keveri a szálakat.
Ungvári minden lehetőséget kihasznál, hogy csillogtassa nem mindennapi műveltségét, és ebből akár a gondolkodó ember Da Vinci-kódja is kikerekedhetett volna, de az eredmény így, immár harmadik kiadásban is élvezetes. Csak kicsit lelombozó. Pont mint a magyar valóság. Akkor és most.

2 megjegyzés:

  1. Valami tudatlan egyszer azt gondolta, hogy a "mystery" magyar megfelelője a "misztikus", és ezt azóta se lehet kiverni a fejekből.

    VálaszTörlés
  2. Igen, a jelenségről írtam már:
    http://irodalomkukac.blogspot.com/2009/04/olvasonaplo.html

    VálaszTörlés