Legtöbben kötelező olvasmányok szerzőjeként gondolnak Gárdonyi Gézára, főként történelmi regényei, az Egri csillagok vagy maximum A láthatatlan ember alapján. A most elolvasott Evangéliumi álmok egészen más oldaláról mutatja be ezt a klasszikus írót.
A könyv novelláskötet, és Gárdonyi vallásos témájú elbeszéléseiből válogat. Példabeszédei, legendái azonban nem annyira időtlen mesék, mint inkább a világ megírásukkor aktuális állapotának lenyomatai. Megjelennek az első világháború borzalmai, a szegénység-hajléktalanság drámái, az egyszerű, falusi emberek mindennapi élete. E hétköznapi, hol tragikus, hol csupán melankolikus történetekben aztán felüti fejét a csoda, angyalok, ördögök, szentek és látomások formájában, hogy ha nem is mindig hepiendet, de legalább megnyugtató lezárást adjon.
A kötetet, nem meglepő módon, a Szent István Társulat adta ki, amennyiben az OSZK katalógusának hinni lehet, 2002 óta már háromszor. Ez szolgáltatja az egyetlen bosszantó hibát is: a belül immár 2009-es dátumot viselő harmadik nyomás még mindig ugyanazt a, Gárdonyi dédunokájától származó ajánlást hordozza hátsó borítóján, ami közli, hogy „idén nyolcvan éve annak, hogy dédapám már nem ír újabb meséket és legendákat”. Az évforduló természetesen csak 2002-re értelmezhető. Amúgy a könyv belseje nemigen szolgál kötekednivalóval, csak 11 emlékezetes novellával, ami maradandó élményt nyújt, akár vallásos az ember, akár nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése