Inkognitóban Budapesten

Az úgy volt... Szélesi Sándor nálunk járt tegnap látogatóban. Sok mindenről beszélgettünk, egy beeső rajongójának még dedikált is, aztán megcsörrent (inkább mondjuk úgy, szimfónikus zeneorgiába kezdett) a telefonja. Nem figyeltem oda, ki hívja és miért, de egyszer csak hozzám fordult, és valami olyasmit kérdezett, tudok-e róla, hogy Robert Silverberg Magyarországon van. Én bambán mosolyogtam, mire átadta a mobilt, és a vonal másik végén Michaleczky Péter elmesélte, hogy az előbb összefutott Silverberggel a Halászbástyán. Én hümmögtem, és magamban csak annyit mondtam: persze, Péterem, tudod, kivel szórakozzál... Mindazonáltal a bogár már ott ült a fülemben, úgyhogy nyomozni kezdtem. Írtam a levelezőlistára, amin Silverberg is, én is rajta vagyunk, és Gordon Van Gelder, a Magazine of Fantasy & Science Fiction főszerkesztő-tulajdonosa azt válaszolta, mintha lett volna szó olyasmiről, hogy Robert mostanában utazik Svédországba. Hát, ez még mindig nem volt túl meggyőző, hiszen Budapest elég messze van Stockholmtól.

Visszahívtam azért Pétert, hogy részleteket szedjek ki belőle, vagy legalább beismertessem vele füllentését. Ő azonban olyan összefüggő történettel állt elő, ami már-már kezdett meggyőzni. A bamba vigyor valami tompa, értetlen haragnak adta át a helyét: Ej, az az ilyen-meg-olyan, hiszen levelezőviszonyban vagyunk, találkoztunk személyesen is, sőt állítólag megénekelt egy cikkében az Asimov'sban, erre nem képes szólni, hogy idejön, annak ellenére, hogy egy kötetét is megjelentettük, RÁADÁSUL KÖNYVHÉT VAN!!!...?

Angival kiadtuk a jelszót: „no more Mr. (ill. Miss) Nice Guy (ill. Girl)”, titkosügynökké képeztük át magunkat, hogy kinyomozzuk az igazságot. Elkezdtük hívogatni a jobb belvárosi szállodákat, és nyomára is bukkantunk a gazfickónak. Ekkor fölhívtam (sikerült alaposan meglepni), és fejére olvastam, micsoda sunyi egy alak (na jó, nem egészen így). Ő nem mentegetőzött, hanem elmesélte, hogy csak egy pillanatra pihent meg nálunk, másnap már indul is tovább Lengyelországba, majd onnan (hogy szép kerekké álljon össze a történet) Svédországba.

Rangrejtve járt hát itt nálunk Majipoor atyja, és amerikai létére angolosan távozott. Szelíden megkértem azért, hogy máskor ilyet ne tegyen velünk. Remélem, legközelebb hosszabb időre jön, és hajlandó lesz találkozni magyar rajongóival. Vagy legalább velem...