A változatosság kedvéért most képregényt olvastam, Alejandro Jodorowsky és Juan Gimenez zseniálisan elmebeteg szüleményét, a Metabárók kasztját, legalábbis az első három részt, ami magyar fordításban megjelent. A kötet végén szerepelt egy lista valamennyi epizód francia címével, hogy az olvasót keserítse, valamint egy titokzatos felirat: „A Metabáróban szereplő karakterek Alexandro (sic) Jodorowsky és Moebius szellemi termékei”. Hoppá! Érdekelni kezdett, hogy került a képbe egyik kedvenc grafikusom és látványtervezőm, akitől nickemet is kölcsönöztem annak idején.
Kis kutakodás után a következőkre jutottam: amikor 1974-ben egy francia érdekcsoport megvette Frank Herbert Dűnéjének megfilmesítési jogait, Jodorowskyt kérték fel a rendezésre. (Saját visszaemlékezései szerint ő maga beszélte rá producerét a jogok megvásárlására, miután egy látomásban Isten ajánlotta neki alapanyagul Herbert regényét.) Jodorowsky hozzá is kezdett a kor európai viszonyaihoz képest horribilis, 9,5 millió dolláros költségvetésű szuperprodukció előkészítéséhez. A filmhez olyan nagyságokat nyert meg a főbb szerepekre, mint Orson Welles (Harkonnen báró), Salvador Dalí (IV. Shaddam császár), David Carradine (Leto Atreides), Gloria Swanson (Bene Gesserit Tisztelendő Anya), Geraldine Chaplin (Lady Jessica), Alain Delon (Duncan Idaho) és Mick Jagger (Feyd Rautha) – milyen érdekes, hogy Feyd szerepét a végül elkészült Dűne-moziban is egy rockzenész játszotta, Sting. Jodorowsky úgy képzelte el, hogy minden bolygónak saját zenei világa legyen, ebben a Pink Floyd, a Magma (egy francia progresszív rockbanda), a Henry Cow (angol avantgárd rockerek), valamint Karlheinz Stockhausen segítették volna. És ami a lényeg: a látványtervek elkészítésére felkérte az angol Chris Fosst, a svájci H. R. Gigert és a francia Jean Giraud-t (Moebiust).
A több éves előkészítő munka milliókat emésztett fel, mire a francia producerek kihátráltak a szerződésből. (Ekkor lépett a színre Dino De Laurentiis és David Lynch, aminek eredményeként elkészült egyik kedvenc agyament SF-filmem. Ám ez már egy másik történet.) Jodorowsky Moebiusszal közösen képregények írásába és rajzolásába fogott, hogy megmentse Dűne-látomásának fontosabb mozzanatait az enyészettől. Munkájuk eredményeként megszületett az Incal sorozat, melynek egyik epizódjában megjelenik a Metabáró, ez a földöntúli képességekkel megáldott, félig ember, félig gép harcos. A későbbi metabáró-történetekben a befuccsolt (és eléggé szabadon átértelmezett) Jodorowsky-Dűne több motívuma, fordulata is felbukkan, így a képregény külön érdekessége, hogy egyfajta apokrif Frank Herbert-átiratként is olvasható. Kár, hogy csak töredéke jelent meg magyarul.
Az alábbi videón Jodorowsky és Moebius beszél együttműködésükről a Dűne-projektben, és illusztrációként felvillan néhány látványterv is. (Franciául és angolul tudók előnyben.)
Még egy utolsó lábjegyzet: amikor Jodorowsky Dűnéje kudarcba fulladt, a kreatív stáb jó néhány tagja (köztük Giger, Moebius és egy fiatalember, aki a trükkfelvételeket tervezte, Dan O'Bannon) egy angol produkciónál kötött ki, az Aliennél, amelyet itt mifelénk úgy ismernek jobban, hogy A nyolcadik utas a Halál. A filmet, mint az köztudott, Ridley Scott rendezte, de az már kevésbé köztudott, hogy az ő személye is kapcsolatban állt egy darabig a Dűne-projekttel, mint potenciális rendezőé.
