Feszültség

Olvastam ma reggel egy cikket arról, hogy Donald E. Westlake (Richard Stark néven írt) Parker-regényeit az IDW képregénykiadó keményfedeles, illusztrált sorozatban jelenteti meg. Engem persze nem a cikk lényegi tartalma fogott meg, hanem a hozzá mellékelt kép, ami egyfajta kedvcsináló poszter a grafikus Darwyn Cooke-tól. Rögtön a cím alatt ez a változat szerepelt:

Első ránézésre szinte tapintható a feszültség, amit a központi figura megroggyant válla és a közeledő metrószerelvény sugall. Jóformán biztosra vehető a tragikus végkifejlet.

A cikk alján aztán kiderül, hogy ez csak részlete volt a teljes poszternek, talán nem is a művész, hanem a hírt leközlő Comic Book Resources oldal készítőinek választása. Mindenesetre nagyon ügyes munka. Mert ha megnézzük a teljes eredetit, az már egy egészen másfajta drámát sejtet, ám a kompozícióból a feszültség csaknem teljesen eltűnt. Mindössze a borongósság maradt. Érdekes, mennyire más hatást érhetünk el egy egyszerű körbevágással, nem?

Nooormális?

Tóth László Pál Félelmünknek végre vége című (kb. saját finanszírozású) kötetének fülszövegét olvastam épp a neten, és az utolsó mondat szíven ütött:

"Ha Orwell állatmesét írt volna, ez a könyv lenne az eredmény."

Ööö, nem, ha Orwell állatmesét írt volna, az Állatfarm lenne az eredmény. Várjunk csak! Hiszen az létezik! Méghozzá 1945 óta. És minden fontosabb nyelvre lefordították már, így magyarul is évtizedek óta hozzáférhető. Sőt, az Európa Diákkönyvtár sorozatában is megjelent, amiből arra lehet következtetni, hogy valamilyen szinten részét képezi az irodalmi tananyagnak. És akkor a filmadaptációkról még nem is szóltam, amikkel szintén találkozhatott a hazai érdeklődő.

Persze egy írónak sem kell mindent tudnia, de a tudatlanságát legalább ne reklámozza!