Olvasónapló

Jeleztem már korábban, hogy olvasok egy krimiantológiát. Nos, a végére értem. Ő volt az:



Az elmúlt év legjobb misztikus és bűnügyi meséi

Szerkesztette: Edward D. Hoch
Kiadta a Textura Kiadó Bt. 1991-ben
Fordította Molnár Éva

Eredeti címe The Year's Best Mystery and Suspense Stories 1990

(A könyvet futólag említettem megemlékezésemben Ed Hoch haláláról, a Galaktika 216. számában.)

Érzelmeim a könyvvel kapcsolatban meglehetősen vegyesek. Kezdjük először is a fordítással! Már a cím is sántít, hiszen a Mystery nem „misztikus”, a Story pedig nem „mese”. Belül hasonló színvonallal találkozhatunk, kerékbe tört magyar mondatok, szó szerint átültetett anglicizmusok és a popkulturális utalások teljes meg nem értése. A szöveg gondozója vagy annyira szerény volt, hogy ki sem íratta magát, vagy nemes egyszerűséggel nem is létezett.

Az eredeti kiadás a szokásos „év legjobbjai” antológia volt, amiből a magyar változat sok érdekességet kihagyott, így a szerkesztő évértékelését (ezt egy nyúlfarknyi kiadói előszó helyettesíti), a legjobb regények listáját, a díjazottakat és a nekrológokat.

Az elbeszélések kellőképp változatosak, időben az ókori egyiptomtól napjainkig, térben az Egyesült Államoktól egészen Japánig utaztatják az olvasót. Az írások stílusa és hangulata is változatos, tehát igazán élvezetes kötet lehetne... de nem akarok már visszatérni a fordításra.

Számomra, aki mindenben a fantasztikumot keresem, két novella volt érdekesebb a többinél. Az egyik a „Kísértet-köz” Peter Loveseytól, mely – ahogy címe is sugallja – kísértettörténet, bár ebbe nem szorult különösebb spiritusz. A másik azonban, James Powell „Siratóének Bohócvárosért”-ja a fantázia valóságos diadalmenete: a szerző egy olyan világot épít föl benne kérlelhetetlen, ám annál abszurdabb logikával, ahol egy várost csupa bohóc lakik, a rendőrtől az utcaseprőig mindenki bohóc, és kötelességszerűen végzi mindennapi életébe fűzve is a maga mutatványait. Ötletes maga a bűntény is, de a legemlékezetesebb mégis Bohócváros lidércnyomásosan vicces alternatív valósága. Az élvezeti szintet csupán egyvalami csökkenti... de szót se többet a fordításról!