A regény nem vész el, csak átalakul

A múlt hónapban cikket írtam a Galaktikába Georgij Martinov A Föld nővére című regényének képregényadaptációjáról. Az ügy végül amolyan davincikódos nyomozást szült (persze jóval kisebb léptékben), de mivel engem szórakoztatott, közzéteszem, hátha mást is érdekel.


Kezdem a kisebbik rejtéllyel, amire a cikkben szintén kitértem, és a nagyobb titok későbbi felgöngyölítésében még szerepet fog játszani. Tehát: adva van Georgij Martinov gigantikus regénye, a Звездоплаватели (Űrnavigátorok), amely három részből áll. Ezek először külön-külön jelentek meg, a 220 дней на звездолете (220 nap az űrhajón) 1955-ben, a Сестра Земли (A Föld nővére) 1959-ben, a Наследство фаэтонцев (A Faeton-lakók hagyatéka) pedig 1960-ban. Ez utóbbi évben látott napvilágot a három rész egy kötetben is.
De vissza a már említett kisebbik rejtélyhez! A regény magyar fordítása 1966-ban jelent meg, ám a cikkemnek is témát adó képregényadaptációt először 1962-ben, tehát négy évvel korábban közölte le a Népszava! Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a fordítás már akkor kész volt, és további négy évet kellett várnia a megjelenésre. Bizonyítás később, most térjünk át a nagyobb rejtélyre!


A regény magyar kiadása meglehetősen in medias res kezdődik, néhány közbevetett emlékképpel a korábbi kalandokról. A dolog nem különösebben zavaró, de már évtizedekkel korábban lehetett hallani olyan elsuttogott rémhíreket, hogy A Föld nővérét itt nálunk erősen meghúzták. Engem különösebben nem is foglalkoztatott a kérdés, csak amikor a cikkhez gyűjtöttem az anyagokat, akkor döntöttem el, megpróbálok a végére járni. A net legmélyebb bugyraiból előkotortam az eredeti, orosz nyelvű regényszöveget, és elkezdtem összevetni a magyarral. A következő derült ki: Martinov műve fordításban valóban jócskán rövidebb, de nem kétes politikai nézeteket közvetítő bekezdéseket csippentettek le innen-onnan (nem is lehetett volna, itt minden űrhajós lelkes komszomolista), hanem a három részből az elsőt nemes egyszerűséggel levágták.
Ezen elgondolkoztam. Vajon hogy dolgozott a fordító (Sárközi Gyula)? Megmondták neki, hogy csak a, teszem azt, 200. oldalnál kezdjen a munkába? Vagy ha nem, akkor mi történt a regény első harmadával? Ha megdolgozott vele, miért nem jelent meg soha? Kutatásom ezúttal saját könyvtáramban folytatódott, ami még két, folyóiratközlésben megjelent Martinov-művet tartalmaz. Az elsőt, aminek címe A 39. évszázadban, hamar elvetettem, mert A Föld nővére csak 19..-ban játszódik (így írják a könyvben). A másik, a Kaland a Marson már sokkal ígéretesebbnek tűnt, és valóban, az orosz és a magyar szöveg összevetésével gyorsan világossá vált, hogy egy műről van szó. Csakhogy az eredetiben bő 200 oldalas regény a mosásban 16, azaz tizenhat oldalra ment össze! Vagyis erősen átdolgozott és megkurtított változatban került a magyar olvasók kezébe.


És most kanyarodnék vissza a kisebbik rejtélyhez, ugyanis ez, az orosz kötet első harmada (illetve annak zanzája) 1963-ban jelent meg 14 folytatásban a Pajtás újságban. Tehát a fordítás valóban készen állhatott már egy évvel korábban, és aztán, egy kiadói döntésnek köszönhetően a könyvet megkurtították, az első harmadát kiherélve odadobták az úttörők lapjának, a maradékot pedig 1966-ban kihozta a Móra (meg a Kárpáti[ék lánya]).
Érdekes lenne tudni, milyen megfontolások állhattak e döntések hátterében. Legalábbis engem érdekelne.
Várjunk csak! Hallottam én már hasonló pletykákat Martinov Időspiráljáról is. Lehet, hogy az abból kihúzott rész(ek) jelentek meg A 39. évszázadban címmel? A hátamon végigfutott a hideg. Micsoda elmélet! Megyek tovább nyomozni.