Időnként még a nagy emberek is mások segítségére szorulnak, mit mondjak akkor én? A blogom kinézete az utóbbi időben eléggé lerobbant, és többnyire jól álcázott, ám annál inkább jelen lévő technikai analfabetizmusom rákényszerített, hogy külső segélynyújtásért folyamodjak. Ez úton szeretném megköszönni Csordás Attila, Hajdú Éva és a titokzatos Gergő közreműködését a rend helyreállításában. Mi lenne velem, ha nem ilyen kedves emberek vennének körül? Gondolom, egészen elvadulnék magam is.
Bármikor szívesen :) Bár, ha belegondolok, hogy láthatnálak hosszú hajjal... Elgondolkodtattál.
VálaszTörlésMajd egyszer mutatok egy olyan képet. Rég volt...
VálaszTörlés